Kategória archívumok: RM

A következő hétvégén már Lengyeltótiban társultam Sankához és Sipihez… Igazán komfortzónán kívüli élmény volt. Jellemfejlesztő… Egyedül mentem Dömsödről kocsival – még sosem vezettem ekkora távolságot egyedül, ráadásul visszafelé teljesen kialvatlanul… A koedukált wc és mosdó számomra teljesen új (meglehetősen riasztó) élmény volt, plusz a hideg víz és a rengeteg kosz… (A „konyha” rész és a mosdók… Gondoltam, ha itt nem szedek össze tífuszt, akkor sehol, soha. ) De a legérdekesebb az volt, hogy eddigi életem során még sosem tapasztaltam ilyet, hogy 24 órán keresztül teljes hangerővel folyamatos „zene” illetve „veretés” megy… Érdekes volt nagyon. Tartottam tőle, hogy egészségkárosodást okoz hosszútávon, vagy csak szimplán megvadulok, de semmi ilyesmi nem történt :). A sátorban nem tudtam aludni éjszaka, annyira hangos volt a zene, de aztán igazából a kocsiban sem… Viszont a vendégeink (vagyis a fesztivál vendégei) elképesztően jó arcok voltak, és valamiért tényleg szívesen jöttek hozzám is masszírra. Szóval felvettük a ritmust,…

Bővebben

Teljesen új világ nyílt ki számomra ezekkel az emberkékkel, hihetetlenül klassz volt a „gyakorlat”. Kiderült számomra, hogy imádom csinálni, teljesen feltölt – de szerintem nem csak maga a masszázs, hanem a többiek energiája, szerintem egyedül egy zárt helyen egy vendéggel egészen más lenne… Szóval a kialvatlanság ellenére végig bírtam, kiderült számomra, hogy nagyon szeretek emberek között lenni – pláne ilyen emberek között… Mondjuk eddig is érzékeltem, hogy viszonylag könnyen teremtek kapcsolatot másokkal, de itt aztán tényleg elememben voltam. Lehet át kell gondolnom ezt az introvertáltság dolgot.. mondjuk nem ez lenne az első hiedelmem, ami megdől magammal kapcsolatban. #https://www.facebook.com/rapidmassage

Dinamikus Rapid Masszázs gyakorlaton leszek egy hétig az Everness Fesztiválon. Nagyon kíváncsi vagyok – még sosem voltam ilyen jellegű rendezvényen. Masszőrként pedig pláne nem… Fura érzés volt megkapni a közreműködői jegyemet. Mindenesetre a cuccaimat összepakoltam, még jó, hogy egy egész napot erre szántam, belekalkuláltam a fel-le szaladgálást is a lakásban, amit tanácstalanság esetén szoktam előadni – mire lehet szükségem egy hét kempingezés alatt, mit és hogyan fogok enni, kell-e mosnom, fogom-e bírni ezt az egészet… De aztán persze megnyugtattam magamat, nem a világ végén leszek, ha bármi miatt megfutamodnék, bármikor lelécelhetek – azt leszámítva, hogy az adott szavamat eddig mindig sikerült megtartani, és hogy a számomra fontos célok esetében nem adom fel a „küzdelmet” kisebb-nagyobb nehézségek esetén sem. (Karate edzéseken szerezett információk alapján csak akkor van vége egy harcnak, mikor az illető győz, vagy ájultan a lábánál fogva lehúzzák a tatamiról. De amíg valamelyik nem következik be, addig bírja. :))…

Bővebben

Feltöltöttem egy videót az első gyakorlati napomról, de persze nem tudom, hogy a honlapon hogyan tudnám megjeleníteni. Na mindegy, az majd egy következő kihívás lesz 🙂